2015. január 20., kedd

A ház, ahol élünk

Van úgy, hogy megtetszik egy stílus és magával ragad és akkor mindent de mindent úgy akarok látni. De azért van olyan, ami az évek alatt nem változott, például hogy szeretem a jó minőségűt, a fa bútorokat, a vidéki romantikát, a meleg, kuckós otthonokat, viszont a modern, letisztult tereket sosem éreztem magaménak. Jó ideje már, hogy magával ragadott a shabby cich szerelem, a gyönyörű csipkéivel és virágmintáival, a gazdag díszítéseivel,  nomeg a stílus kifinomultsága, nőies bája.

Szeretnék mindenhova csipkét, virágos pamutot, vateráról, régiségvásárról összeszedett elnyűtt bútorokat, csecsebecséket, melyeket aztán majd jól a kezemügyébe veszek. :) No, azért ez nem ilyen egyszerű, szerencsére nem egyedül lakom a házban és mindezeket csak módjával tehetem meg.

Kedvenc karácsonyi mondatom volt tavaly: ne sabbizd el a karácsonyfát! Ugye ez mindent elárul? :)

Szóval vettem már a vateráról lámpát, kaptam hintaszéket, szép faragott fésülködőasztalt, századfordulós szekrényt, nagyitól örökölt virágtartót és mindezeket szépen kezelésbe vettem / veszem ahogy azt a szabadidőm meg a kinti idő engedi. Mert festeni, csiszolni leginkább kint szeretek.

És majd jövök a bútorokkal, tárgyakkal, amiket már elkészítettem és persze részletes leírással ha Te is szeretnél hasonlót.

Egy ilyen ládára nagyon fáj a fogam. Nagybátyámnak kettő is van, régi katonai láda, persze nem így néz ki, hanem zöld. Nem adja nekem.... Ha valaki nem fér el egy hasonló darabtól kérem szóljon! :)



Forrás





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése