Van úgy, hogy megtetszik egy stílus és magával ragad és akkor mindent de mindent úgy akarok látni. De azért van olyan, ami az évek alatt nem változott, például hogy szeretem a jó minőségűt, a fa bútorokat, a vidéki romantikát, a meleg, kuckós otthonokat, viszont a modern, letisztult tereket sosem éreztem magaménak. Jó ideje már, hogy magával ragadott a shabby cich szerelem, a gyönyörű csipkéivel és virágmintáival, a gazdag díszítéseivel, nomeg a stílus kifinomultsága, nőies bája.
Szeretnék mindenhova csipkét, virágos pamutot, vateráról, régiségvásárról összeszedett elnyűtt bútorokat, csecsebecséket, melyeket aztán majd jól a kezemügyébe veszek. :) No, azért ez nem ilyen egyszerű, szerencsére nem egyedül lakom a házban és mindezeket csak módjával tehetem meg.
Kedvenc karácsonyi mondatom volt tavaly: ne sabbizd el a karácsonyfát! Ugye ez mindent elárul? :)
Szóval vettem már a vateráról lámpát, kaptam hintaszéket, szép faragott fésülködőasztalt, századfordulós szekrényt, nagyitól örökölt virágtartót és mindezeket szépen kezelésbe vettem / veszem ahogy azt a szabadidőm meg a kinti idő engedi. Mert festeni, csiszolni leginkább kint szeretek.
És majd jövök a bútorokkal, tárgyakkal, amiket már elkészítettem és persze részletes leírással ha Te is szeretnél hasonlót.
Egy ilyen ládára nagyon fáj a fogam. Nagybátyámnak kettő is van, régi katonai láda, persze nem így néz ki, hanem zöld. Nem adja nekem.... Ha valaki nem fér el egy hasonló darabtól kérem szóljon! :)
Forrás
